igazából csajok

Mikor mondjuk azt, hogy elég? Vajon mindenkinek egyszer csak eljön az a pillanat az életében,amikor megállítaná az időt. Persze, ez lehet kétértelmű. Nyilván most arra gondoltok, hogy akkor volna ezt jó megtenni, mikor minden tökéletes és az szeretnétek, ha az az adott pillanat, periódus örökké tartana...igen ez az egyik lehetséges ok. De, per pillanat Én most nem erre gondolok. Én most arra a kritikus időpontra értem ezt, amikor összecsapnak a fejünk fölött a hullámok és nem tudjuk, merre és hogyan tovább? Ördögi kör effektus...Ahogy megoldódni, vagy tisztulni látszik egy adott folymat, már a sarkában a következő és így tovább. Mit helyezzünk előtérbe? Mi a fontos? Minden! Vagy mégsem? Karrier bármi áron? Oda a drága nyári szabadidőnk, a családunk. A barátaink szemrehányásokat tesznek, hogy már sosem érünk rá,a hétvégi bulik alkalmával pedig mi vagyunk a legkorábban elköszönők, mivelhogy 2 szuper jó koktél nemhogy lázba hozna, hanem elálmosít, így sűrű elnézések közepette elsőként távozunk. A vasárnapot pedig jó esetben egy villámgyors szabadidős tevékenységet lezavarván, amit elfecsérelt időnek tartasz a laptopod társaságában töltöd, hogy utólérd magad az elmaradt munkáddal. Hétfőn mégis görcsös, fáradt, kialvatlan állapotban állsz neki a hétnek, és szép lassan telnek múlnak a napok, hetek, majd egyszer csak azt veszed észre, hogy oda a nyarad...Nembeszélvén arról, hogy a feszes tempó hatással van az egész szervezetünkre, képesek vagyunk pár hónap alatt teljesen leamortizálódni, fizikailag, szellemileg, lelkileg. Visszafordíthatatlan, nagyon nehezen helyrehozható folyamat. Amikor pedig vége, akkor úgy érzed, nem is volt olyan nagy ügy...Megéri? Én már nemtudom...Kezdek kételkedni, fiatalabbak már nem leszünk, és csak egyszer élünk. Ez kell Nekünk? Ezért élünk, ezért kelünk fel minden nap hajnalban és vágjuk magunk talpig puccba és szuper sminkbe? Mostanság engem ezek foglalkoztatnak: Pesti, nyüzsgő karrier, vagy boldog nyugodtság előrehaladás nyüzsgés nélkül?