Az exek még bajt hozhatnak Ránk??

Azon töprengek már napok óta, hogy vajon mennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy végre ne legyünk féltékenyek az ex barátnőre. Milyen elégtétel kell egy halandó nőnek , hogy elhiggye a pasinak, hogy igazat mond és valóban csak ő van és csakis őt szereti. MINKET….Miért kételkedünk folyton folyvást? Kiben nem bízunk? A pasinkban, férjünkben , barátunkban vagy inkább magunkban.

Meg egyáltalán mi az amitől félünk egy ex-el kapcsolatban? Nem inkább egy újtól, egy szebbtől, egy fiatalabbtól, egy karakánabbtól kellene tartanunk? Egy hamvas 20éves fiatal lány talán nagyobb hatással lenne a pasinkra mint a rég eldobott és velejéig kipróbált ex csaj,nem???A lényeg nem ebben rejlik talán,hanem a szexuális álmaink amiket megélünk az éjszakák során amiben feltűnik az ex és karjaiban tartja a mi pasinkat az a bizonyos kiaknázatlan csalódás amit ilyenkor érzünk az lehet,hogy arra utal, hogy megérkeztünk. Jó helyen járunk érzelmileg mert már annyira a sajátunknak érezzük a szerelmünket,hogy nem akarjuk elveszíteni. Nem szeretnénk még a gondolattal sem eljátszani,hogy e tökéletes szerelemnek vége szakadjon és a nagy rivális személyében – aki ez esetben mindig az ex – jelenik meg ennek a féltésnek a szelleme. Szeretjük a szerelmünket!

Lehet,hogy bugyuta gondolatnak tűnik de számomra megnyugtató  ez a megközelítés a mert úgysem tudok okosabbat tenni annál mint: nem agonizálni a féltékenységi kirohanásaimon,még inkább nem hangot adni és nevén nevezni azt akire féltékeny vagyok mert inkább a tettek mezejére lépek és bizonyosságot nyerek a mindennapokban,az ágyban, az életben hogy igenis neki  én vagyon a nagy Ő. Hiszen az igazság elhallgatása még nem egyenlő a hazugsággal. Ez az a téma amiről nem kell és nem szabad a pasinkkal beszélni, nem kell kitárulkozni és őszintén összehordani azt a sok baromságot ami a fejünkben jár mert nem hinném, hogy jóra vezetne. Úgysem értené, úgyis félre beszélne, úgyis megnyugtatna és a végén még abba a hibába esünk, hogy mi fogjuk eszébe juttatni az exet!!!!