A szingliség = betegség szisztémán tessék elgondolkodni úgy ahogy én tettem. Ismerve Ashleyt rájöttem,hogy annyira de annyira őszinte és annyira igazi és valós,hogy akárhogy is takargatjuk az igazat ez van, ez él, és ez létezik!A szingli de boldog NŐ annak a megtestesítője amiről mindig,mindenkor,örök életünkben álmodozni fogunk.Tudjuk,hogy nem ez az amire vágyunk és úgy áhítani azt a fajta függetlenséget ami neki megadatik,hogy közben a szerelmünk mellé begubózunk az ágyba az azt gondolom,hogy egy "elég gyerekes áhitozás a nem létezőre" kategória.... vagy beteges vágyakozás arra amit nem is akarunk igazán.Ha rajtam múlna azt mondanám,hogy nem betegség hanem egy állapot!De erre még a végén féltékenyek  vagy irigyek lennénk?? Az mekkora butaság??A szinglik amint párt találnak - és persze azt a bizonyos jól végiggondolt nagy Őt - akkor szerintem ugyanúgy feledésbe merül a múltbéli magányos életük mint Nekünk,Nekem akik már boldog házasságban élünk!Én irigykedem is meg nem is....Ha ne adj isten szingli a barátnőnk akkor annál több időt tud velünk tölteni, annál inkább számíthatunk rá,annál inkább beszélhetünk olyan dolgokról vele ami a kapcsolatunkon kívűli állapotunkat jellemzi. Nekem tökéletes!!!! De mi lesz ha a szingli barátnőnk is megtalálja a nagy Őt és már a reggeli kávénk közben szerelmi mini drámáiról fog ömlengeni miközben mi azt áhítjuk,hogy azokról a témákról essen szó amikről eddig is....a csajos témák.Nekünk már leginkább erre van szükségünk(ezt most azért mondom mert a férjeddel nem tudsz és ne is próbálkozz azon munkálkodni,hogy a testradírok,koktélok,új cipők és új celeb hírekről diskurálj)miközben szingli (ámbár nem beteg)barátnőnknek a szerelmén jár az esze és azt ecseteli,hogy mi lesz a hétvégi közös program vagy annál rosszabb, ha már a jövőbeli közös terveiket meséli el.( Ezt Ashley barátnőmnek küldöm akkora szeretettel amekkorára csak gondolni sem merne.)

Folyton kérdéseket teszünk fel de miért? azért mert mi is csak keressük a válaszokat. A válaszom az előző töprengésünkre,hogy én úgy imádom a szingli barátnőmet,ahogy van. Félek elveszíteni a mostani állapotunkat de annál inkább áhítom az Ő boldogságát...nyilván ez a barátság  IGAZÁBÓL!!!!

Azt gondolom amúgy,hogy ezek a kérdések mindenkit foglalkoztatnak legyen az szingli (már megint)vagy hajadon vagy házas vagy elvált,legyen az férfi vagy nő, felnőtt vagy cseperedő kamasz,hetero vagy homoszexuális ( "szexiesen és nyújorkiasan" homárnak nevezendő). Miért boncolgatjuk ezeket a témákat? Mert jól esik és leginkább azért mert még mindig nincsenek igazi válaszok!

Ashley!!! Fel a fejjel...a szingli nők élete semmivel sem rosszabb , nehezebb,unalmasabb és kielégületlenebb mint a házasságban élőknek!! ez bók lett volna??? Ne haragudj de én nem tudok ennél okosabb lenni! Te arra vágysz ami Nekem van én meg néha nagyon kívnok olyan lenni mint amilyen TE vagy!!!

Üdvözlettel: Egy amúgy boldog házasságban élő de lekileg örök szingli nő....a barátnőd: Audrey!!!